Gyurcsó István: Fehér ruhás hóvirág
Csingiling, csingiling,
enyém most a szó,
lehet körülöttem
akármennyi hó.
 
Én vagyok az első
tavaszi virág,
játszik a szél, játszik,
köszönt a világ.
 
Osvát Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág
 
Nap kergeti
a telet.
Hancúroznak
friss szelek.
Nyelvecskéjével
a fű
tavaszt kóstol:

• Jóízű!

Bimbót bont a
barka már.
A hóvirág?
Ő sem vár.
Hosszú volt a
tél nagyon.
Jót nyújtózik
a napon.
 
Gazdag Erzsi: A hóvirág éneke
 
Kinyílott a hóvirág,
Vidámabb lett a világ …
Itt a tavasz, megy a tél,
Kis magban a csíra kél.
Szikrázik a napsugár,
Nyakát nyújtja a gúnár,
Táncot jár a víz fodra,
Tavaszi szél forgatja.
Itt a tavasz, gyerekek,
Kacagnak a verebek.
 
Zelk Zoltán: Hóvirág
 
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág –
zúzmarás a fán az ág.
 
Ám télúton egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
 
Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák –
Isten hozott, hóvirág!
 
Szepesi Attila: Virágmondóka
 
Hóvirág,
hószőnyegen bújik át.
 
Ibolya,
sűrű erdők mosolya.
 
Kankalin,
fény a liget árnyain.
 
Százszorszép,
virágozzál, százszor még!
 
Káldi János: Hóvirág
 
Itt-ott látsz még hóruhát,
S már nyílik a hóvirág.
 
Csoda-fehér, egyszerű,
Szárra nőtt kis csengettyű.
 
Szinte már a hó alól,
Szüntelen a szava szól.
 
Mit csilingel? Mit csörög?
Búcsúzót a tél fölött.
 
Zelk Zoltán: Hóvirág
 
Jó, hogy látlak hóvirág
Megkérdezem tőled
Mi hírt hoztál? Mit üzensz
erdőnek, mezőnek?
 
Szedd a szárnyad szaporán
vidd a hírt madárka
Útra kelt már a tavasz
itt lesz nemsokára.
 
Vidor Miklós: Virághívogató
 
Ibolya, ibolya
vén erdőknek fiatal
mosolya!
 
Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nékünk a tavasz
kapuját!
 
Kikerícs, kikerícs,
kiderül az ég fölöttünk,
ha te nyitsz!
 
Osvát Erzsébet: A megszeppent hóvirág
 
Megszeppent a
hóvirág,
amikor
kikandikált.
Látja,
pilinkél
a hó,
a földön
hótakaró.
Télapó meg
nincs sehol:
talán szundít
valahol,
és nem vette észre,
hogy a télnek vége?
 
Szalai Borbála:
 
Az első hóvirág
 

• Hallod-e, napocska!

Hol késik meleged?
Nézz csak a naptárba:
Nők napja közeleg!
Hol szedjek anyunak
néhány szál virágot?
Hiába keresek,
egyet sem találok.
Kiskertünk dermedten
alszik a hó alatt,
sarkában tőzike,
hóvirág nem fakad …
Hallja a napocska,
leheli melegét …
Reped a hópaplan,
csermely fut szerteszét,
 s hó alól álmosan
kidugja buksiját
kiskertünk sarkában
az első hóvirág.
Sebaj, hogy nem nyílt ki!
Beteszem pohárba,
s hófehér szirmait
nőnapra kitárja.
 
Bornemissza Endre: Hóvirág-köszöntő
 
Köszöntelek, hóvirág,
telet űző kisvirág.
Hópadkára könyökölsz,
hófehérben tündökölsz.
Figyeled, kék-e az ég,
s szól-e már a nyitnikék?
Érzed azt, hogy nyitni kell,
föld mélyéről jött a jel:
készülődik valami:
a tavasz szívdobogását
föld szagából, szél szavából,
a levegő illatából
érezni és hallani.
 
Osvát Erzsébet: Hóvirág
 
A bokrok, fák  még alszanak,
de lám, ott lenn a hó alatt
felébredt már a hóvirág,
kíváncsian kikandikált.
Miért keltél fel, kis bohó?
Még nem tűnt el a jég, a hó!
Fagyos szelek süvítenek,
parányi szirmod lám, remeg.
Sziromruhám bár lágy, fehér,
nem árt nekem se szél, se dér!
Vigyáz reám a kikelet,
Lám, űzi már a zord telet!
 
Kányádi Sándor: Hófoltos még a határ
 
Hófoltos még a határ
s a dombok oldala.
Szunnyadoz még a kökény
s galagonya.
 
Alszik még a rengeteg
s a kertekben a fák,
de nyitogatja fehér
szemét a hóvirág.
 
S az ibolya is ébredez
a sombokor alatt:
költögetik a szelíd
napsugarak.
 
Az ibolyatő fölött
a sombokor pedig
álmában már színarany
virágot álmodik.
 
Osvát Erzsébet: A hóvirág már készen áll
 
Bársonyát
bontja
a barka.
A hóvirág is készen áll.
Hófehér
ruhája
rajta.
De hol késik a napsugár?
Jön már,
víg kedvvel
táncolva,
tavaszt ígér a virágnak.
Előbújik
az ibolya,
hisz a kópé napsugárnak.
 
Kis csacsik, ti!
Nem veszítek
észre:
incselkedik veletek a csalfa.
Felhők mögé
visszafut
az égre.
Nézzétek, hogy borzong már
a barka!
 
 
Georgij Ladonscsikov: Hóvirágok
 
Fenyőt, tuját, gallyakat
Símogat a szelíd Nap,
És az első hóvirágok
A tisztáson kibújnak,
Felemelték fejüket,
bátran kivirultak.
Olvadt hó helyébe,
Nedves Föld gyermeke,
Új tavasz virága –
Mindenki csodálja.
Szélben ringatózva
Világít fehéren,
Mintha csillag volna,
Erdő mosolyogna …
Néha esők jönnek,
Hullnak a hópelyhek,
Ám örül a világ:
Kinyílt a hóvirág.
 
Kányádi Sándor: Hóvilág, hóvirág
Hóvilág,
holdvilág –
alszik még a
hóvirág.
 
Félöles,
méteres
paplan alatt
aluszik:
 
számoljuk ki,
hányat kell még
alunnia
tavaszig.
 
Osvát Erzsébet: Hóvirág bimbója
 Egy kis bimbó
kibújt bátran,
széjjelnézett
a világban.
Kék ég várta,
napsugár
és zsibogó
sok madár:
rigók,
varjak,
verebek,
hancúrozó
gyerekek …
Szellő szirmát
cirógatta
és szólt:

• Nyílj ki,

nőj meg nagyra!